Exploratív

A kultúra alapszükséglet. Azt is mondják, amíg van kultúránk, addig vagyunk emberek. Az egyetemi közeg, jelesül az építészeti oktatás jó gazdája lehet a kultúráról, egyáltalán az építészetről való gondolkodásnak. Ebben a kiállítást kísérő kötetben egy együttműködés eredményeit foglaltuk össze, amely madridi hallgatók budapesti diplomaterveiből, illetve budapesti hallgatók ávilai complex terveiből nyújt válogatást. A várbeli Szent György téri program illeszkedik Linazasoro professzor nagyléptékű, gazdag kulturális közegbe illeszkedő diplomakoncepciójába, emiatt esett választásunk az évtizedek óta megoldatlan területre. A terveken látható, hogy markáns, karakteres javaslatok születtek, amelyek több helyütt az általunk ismert régészeti-történeti összefüggések felülírását is megkísérlik, egyúttal vitára is bocsátva azokat. A terület megoldatlansága, a számos sikeresnek tűnt, majd sikertelenné vált tervpályázat tanulsága is feszülté teszi a helyzetet. Úgy tűnik, hogy az ehhez hasonlatos szituációk, mármint az ilymértékű háborús károk helyreállítása a történeti városmagokban már régesrég befejeződött. A 50-es, majd a 60-as évek kulturpolitikai döntései következtében vált ekkorává a beépítés és a térfalak hiátusa, a károk nem indokolták sem a királyi palota átépítését, sem a környező épületek ekkora léptékű visszabontását. Az országos tervpályázatok mellett az Építészmérnöki Kar Építőművészeti Doktori Iskolája is foglalkozott a területtel, a visszaépítés illetve új beépítés gondolata pedig része a napjainkban publikált, nagyszabású Hauszmann tervnek. Az Ipartanszék komplexezői számára Linazasoro professzor az ávilai óvárosban javasolt tervezési feladatot. Az értékes ókori maradványokat és középkori építészeti együtteseket is rejtő gazdag belváros kiválasztott helyszínei és programjai szintén illeszkednek abba a koncepcióba, amelyet főként az úgynevezett tanszéki tervezési feladatoknál, illetve a komplex és diplomaterveknél évek óta követünk. A helyszínek valósak, a programok összetettek, építészeti értelemben így különös kihívást jelentettek a hallgatók számára. A tervezési szituáció léptékében is más volt, mint a budavári helyszín. Itt „valódi” telkeken terveztünk a város által javasolt, általunk továbbgondolt funkciókat, amelyek kortárs módon próbáltak illeszkedni a gazdag történelmű, sűrű rétegzettségű szövetbe. A restaurált, sokszor újjáépített történeti kontextus ellenére – gondoljunk itt elsősorban a városfalak és kapuk meghatározó szubsztanciájára – a város éli a maga életét. A középkort elsősorban az utcahálózat és a vallási épületek őrzik, az épületek javarésze későbbi át- és beépítések eredményei. Jól látszik, hogy a kortárs, jobban mondva nagyjából az 1950 utáni építkezések tudatosan szerény, beilleszkedő módon jelennek meg, erősítve az óváros régi karakterét. Erre erősít rá a városfalak előterének „kitisztítása” és visszafogott rendezése. Ebben a miliőben születtek hallgatói tervek, illeszkedve a város értékeihez, adottságaihoz. A tervezéshez kapcsolódó helyszínbejárások, tanulmányi kirándulások, előadások építészeti élményt jelentettek a programban résztvevőknek, ezúton is köszönjük támogatóinknak a lehetőséget.